Kakat és a Kakat-híd emlékoszlopa

A Kakat-ér bánhalmi szakasza (2019) Molnár Johanna fotóján

A vidék legjelentősebb vízfolyása, a Kakat-ér (hajdani nevén Zaka-ér) Pusztataskony és Abádszalók között régen a Mirhó-foknál szakadt ki a Tiszából, majd Kunhegyes és Bánhalma határában a Sebes-érrel bővülve a Sárréten terült szét. A Mirhó az egész vidék legismertebb és legveszélyesebb kitörési helye volt. Időnként az egész Nagykunságot végigsöprő árvizek révén vált hírhedtté, s a kiszabaduló áradat egymáshoz kapcsolódó erek, rétek, mocsarak medrén jutott el a Nagy-Sárrét területére. Először a Gyolcs-fenék mocsaras lapálya került víz alá, és innen az ár a hajdani Tisza-ág, a Kakat medrében folyt tovább. Ezt gyakran elhagyva a víz elárasztotta Kisújszállás határát, majd egyesült a Kenderes–Kunhegyes–Kisújszállás–Karcag határában szétterülő Kara János-mocsárral. Előfordult, hogy a Bodzás-éren, Igarió-laposon keresztül a Himesd-érhez csatlakozott, és így folyt tovább a Berettyóba.

A Kakat-híd emlékoszlopa (dr. Török József fotója)

A XVIII. században újjáépített Só út egyik átkelőhelye volt Bánhalma. A Kakat-ér és a Büdös-ér felett a szolnoki sóhivatal még 1715-ben fahidakat épített. A közérdekű só- és hadiszállítások zökkenőmentes lebonyolítása miatt a kisebb fahidakat kőből épültekkel helyettesítették 1723-ban.
Bánhalma település révhely volt, majd a hídépítés után vámhellyé is vált.

A Bánhalmánál épült Kakat-hídról az egykori leírás és a hídnál emelt emlékoszlop domborműve alapján megállapítható, hogy háromnyílású volt, faragott kövekből épült. A híd szabad nyílásainak teljes hosszát 20 ölben (kb. 37 m) jelölik meg. Egy nyílás méretét 6,6 ölnek (12,5 m) feltételezhetjük.
A híd, mint fontos objektum, katonai ellenőrzés alatt állt. Őrzésére Szolnokról küldtek ki őrséget.

A Rákóczi-szabadságharc leverése után sokáig elhúzódtak Kenderes és Bánhalma körül a birtokharcok. 1736-ra sikerült békés viszonyokat teremteni. A környező vidék népe ekkor hálából közös erővel felállította Bánhalma határában a Kakat-ér hajdani medre előtt a Kunhegyesre vezető országút bal oldalán a kakati tégla emlékoszlopot.

A felső tábla kőlapjára latin feliratot véstek, melynek magyar fordítása :
„VI. Károly német-római császár Spanyolország, Magyarország és Csehország királya, Ausztria császára, a hozzá igen hűséges magyar nép hasznára és haladására ezt a gyakran járhatatlan utat kincstári bevételekből erőssé és könnyen járhatóvá tette Franc. Cotofredus dietrichsteini gróf a császári kamara prézese a parancs végrehajtásáról gondoskodott az Úr 1736. évében.”

Az emlékoszlop alsó részén egy 84×110 cm-es dombormű látható. Háromnyílású masszív kőhidat ábrázol, amely alatt a Kakat áradó vize hullámzik. A hídon Kaposvári Gyula muzeológus szerint az avatási ünnepség mozgalmas jelenete látható, más vélemények szerint a hidat őrző katonák alakjai.

A Kakat-hidat 1739-ben a levonuló jeges árvíz elpusztította. Egyes kődarabjait a víz 50 öl (94m) távolságra sodorta. A fontos Só úton a közlekedés nem állhatott meg, ezért a kőhíd helyett fahidat építettek, a töltést pedig egy helyen átvágták és ide is fahidat építettek. A híd még sokáig fennállt.
1786-ban báró Wesselényi Zsuzsanna a szemtanú hitelességével írja le naplójában :
„A Kakad vizén keresztül nagy gátlás és híd van. Kunhegyes és Fegyvernek puszta a két felül, mint két nagy tó úgy áll a Kakad vize, s a híd végén van egy kőoszlop, s reámetszve Carolus VI-tus neve, azaz nogy maga csináltatta azon töltést és hidat.”
1816-ban készült Bánhalma újabb hídjának terve.
Pesty Frigyes helynévtárában 1864-ben említi a hidat és az emlékoszlopot:
„Még 30 évvel ezelőtt itt volt a posta. Az ott keresztül folyó Kakat partján egy csárda áll, melynek gerendáján 1663 van vésve. A hajdani falu templom romjai, még ezelőtt 10 évvel láthatók voltak. Nem messze ide egy kőalkotmány látható, mely hajdan a vámszedési jogot jelölte, e mellett van a Bánhalmi híd, a Kakat medrén, mely hajdan vámszedési joggal bírt.”

A bánhalmi hídon haladt át 1849. január 4-én este vagy 5-én reggel Kossuth Lajos kormányzó, akit az Aranyosi csárdánál fogadott Kunhegyes előjárósága.
A Kakaton 1876-ban újból fahidat építettek, ennek nyílása mindössze 5 méter volt.
A Tisza szabályozásával, a Mirhó gátjának megépítésével elmúlt az a veszély, hogy a Nagykunságot újra elöntse a Tisza áradata.

Szikszai Mihály: Miről mesél a Kakat-híd emlékoszlopa? című írása az alábbi linken érhető el: http://epa.oszk.hu/03000/03018/00091/pdf/EPA03018_honismeret_1990_02-03_029-031.pdf

Az oldalon felhasznált tartalmak forrása: Kunhegyesi helytörténeti füzetek 10. – A Középtiszai Állami Gazdaság és Bánhalma történetéből (2012)