Bánhalma nevét az Anjou-kori okm. 1.6-ban az egri káptalan által 1275-ben felvett egyik határjárási oklevél említi.
Konkrét ásatások a településen nem történtek, ám az itt felszínre került ásatási leletek azt bizonyítják, hogy Bánhalma és környéke már az új kőkor idejétől lakott volt. A leletekből lehet következtetni arra is, hogy a népvándorlás korában több népcsoport is megfordult errefelé.
Bánhalmán 1962 tavaszán Csalog Zsolt régész a Czebe határrészen történő ásatás során kora rézkorbeli települést tárt fel.
A Nagykunsági csatorna építése közben ( 1960-1970-es évek ) a 34-es út Bánhalma-Kunhegyes közötti hídjától kb. 1,5 km-re észak-nyugatra szarmata-jazig település nyomára bukkantak. Illetve a Középtiszai Állami Gazdaság telekhalmi területén rizstermesztési beruházások, rizskalitkák és vízátemelő műtárgyak építése közben avar kori leletek kerültek elő.
Az avar kori leletekről bővebben: http://epa.oszk.hu/03000/03002/00013/pdf/EPA03002_jaszkunsag_195608_0304_166-174.pdf
Só és posta út
Bánhalma település mellett haladt el az országosan is fontos Só út, amelyen az Árpád-kortól szállították a máramarosi havasokban kitermelt sót. A Só út fontos kereskedelmi és hadászati útvonallá nőtte ki magát.
A középkorban a török hódoltságig az ország két fő sóraktárral rendelkezett, amit az Aranybulla is megemlít. Ez a két város: Szolnok és Szeged volt. Az erdélyi sóbányákból kétféleképpen szállították a sót: vízen vagy szárazföldön. A dési sóbányából induló só szállítmányok szekéren érkeztek a Nagykunságon át a szolnoki sólerakatig. Útvonaluk érintette Szabolcs-Szoboszló-Madaras-Kolbász-Bánhalma-Fegyvernek-Törökszentmiklós településeket.
Nem csak a só fuvarozás, a hadi szállítások, háború esetén a sereg felvonulása szempontjából is nagy jelentőséggel bírt ez az út. Különösen kritikus volt a bánhalmi szakasz, a Tisza árvizei a Kakat medrében lezúdulva tavasszal és ősszel szinte járhatatlanná tették nem csak az utat, hanem az egész vidéket.
A Só úton az 1700-as években rendszeres postakocsi és utasforgalom bonyolódott le. A hetente kétszer Buda és Debrecen irányába közlekedő járatok utasai a bánhalmi fogadóban éjszakára megpihentek. Reggele friss váltott lovakkal indulhattak tovább. A fogadóban nem csak szobát és fürdési lehetőséget kaptak, hanem étkezési lehetőségeket is biztosítottak. A postamester személyesen felelet a lovak váltásáért, az utasok elszállásolásáért, a levelek és csomagok biztonságáért.
A MOL anyaga 3. kf., 59. tétele alatt tárgyalt késedelmi ügyek között található a
Bánhalma postahivatal részére kiadott igazolás, amelyben ez áll:
„Alól írottak jelen iratunk rendében bizonyítjuk, hogy az Bánhalmi kir. posta
Hivatal által Janiárius havában a rendes posta elő mozdításakor történt késedelmek
az hogy fergetegnek és az rossz utaknak voltak következményei.
Miről is ki adjuk ezen iratunkat. Helységünk szokott élő pecsétjével megerősítve.
Kelt: Kenderes Január hó 31-én 1848.
Kenderes helység mostani Fő Bírája Párán Mátyás és többi Tanácsnokok. ”
(részlet: Siposné Seregi Zsuzsanna: A független magyar postaigazgatás és a tábori postaszolgálat története 1848-1849 (Budapest, 1999))
Az oldalon felhasznált tartalmak forrása: Kunhegyesi helytörténeti füzetek 10. – A Középtiszai Állami Gazdaság és Bánhalma történetéből (2012)